Az első játék, amit játszunk, a bújócska. Becsukjuk a szemünket, és "eltűntünk".
Szerintem nem sok minden változik felnőtt korunkra sem.
Sokszor szeretnénk "láthatlanná" válni egy pillanatra, hogy aztán majd legyen valaki, aki örül nekünk, mert "megtalált".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése